Eredics Éva: Hogyan viszonyulunk Isten üzeneteihez?

Hogyan viszonyulunk Isten üzeneteihez?

I. János 2:18-19-ben ezt mondja az  Isten igéje: Fiacskáim,, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak kik, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna, de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus 2. eljövetele előtt sok antikrisztus támad. Nagy hitetés lesz, amilyen még nem volt.

 A legtöbbet az emberek lelkének és gondolkodásának a hamisság legdurvább változata, hamisítvány árt. Ez az igazinak az utánzatát produkálja. Elhiteti az emberekkel, hogy jó dologgal találkoznak…igaz úton járhatnak….s azt is, hogy Jézus követői vagy követei, ha bizonyos üzenetet átadnak. Ezáltal nem csak ők lesznek a megtévesztés áldozatai, de másokat is az igazságtól visznek el.

Korunkban számos ilyen hamisítvánnyal találkozunk a különböző vallási ébredések (iszlám állam, karizmatikus keresztény mozgalmak), csodadiéták, fittnessguruk, önérvényesítő és önmegváltó pszichológiai tréningek formájában. De boldogságot és kiteljesedett életet ígér minden olyan 21. századi  életstílus, mely a teljesség megélésének illúzióját  adja a fesztiválokon, karneválokon, mamutkoncerteken, világversenyeken…

Minden hitetés gyors fejlődést, megoldást vagy rendkívüli élményt ad, de valójában elveszi az ember méltóságát és szabadságát. Emberekhez vonz elsöprő erővel, valójában eltávolít Istentől és a szeretteinktől. Tömegeket késztet felszínes döntésre és követésre, ugyanakkor megalkuvások és az igazságkeresés feladásának lejtőjére visz.

Magabiztos küldetéstudattal munkálkodik a világ megmentésért, s közben az ember és a környezete pusztulását gyorsítja ténykedésével.

Amikor egy ilyen közegben először találkoztunk Isten üzenetével, s az megszólított minket, akkor vagy egy tragikus élethelyzetben voltunk, mely a lét értelmetlenségét sugallta nekünk. S Isten üzenete a lelkivilágunkra és értelmünkre is hatott.

Vagy egy betegségre kerestük a megoldást, s így juthattunk el a valódi orvoslás alapjaihoz. Melyikünk ne lett volna súlyos beteg? Vagy gyermekeink, barátaink révén ne lettünk volna érintettek?

Melyikünk ne lett volna súlyos, hosszantartó konfliktusban a családban vagy a munkahelyén, melynek elhordozása nagyon nehéz volt, s melynek megoldásáért nem tudtunk egyedül munkálkodni? És Isten üzenete így ért el bennünket…

1. És miért üzen Isten az embernek?

Ádám, az emberiség hajnalán még közvetlen kapcsolatot tarthatott Istennel, s a bűnesettel ez változott meg, hisz a törvényszegés elszakított minket Istentől.

Elszakítottságunkban menekülünk, bizalmatlanok vagyunk a Teremtőnkkel, vagyis céltévesztett teremtmények vagyunk. Ebben olyan csorbát szenvedett Istennel való kapcsolatunk, hogy csak üzenetei által próbálhatja a hiányosságokat kipótolni, és az eredeti rendeltetés felé terelni az egyéneket és a közösségeket a történelem  sodrában.

2. Kivel üzen nekünk az Isten?

Üzenetvivőkkel, küldöttekkel, hírnökökkel, prófétákkal…Noé, Illés, Keresztelő János, Miller Vilmos…Egyszerűek voltak, s mégis rendkívüli emberek. Nem féltek, nem szégyellték az üzenetet, nyitottak voltak a rájuk bízott mennyei-lelki dolgok megértésére és továbbadására. Azonnal válaszoltak a felhívásra. Teljesen odaszánták az életüket. A hitből való igazság örökösei lettek. Akikre nem volt méltó e világ, bujdostak pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban...

„Isten embereinek a múltban éppilyen próbái voltak. Wiclif, Husz, Luther, Tyndale, Baxter, Wesley azt hirdette, hogy minden tanítást a Biblia mérlegére kell tenni. Kijelentették, hogy mindazt elvetik, amit a Biblia helytelenít. E reformátorokat kegyetlenül üldözték. De ők tovább hirdették az igazságot. Az egyház történelmének minden időszakát egy-egy különleges igazság kibontakozása jellemezte; mindig az, amire Isten népének éppen szüksége volt. Minden új igazság a gyűlölet és a támadások ellenére utat tört magának. Akik fényének áldásaiban részesültek, kísértésnek és próbának voltak kitéve. Az Úr a válságban különleges igazságot ad népének. Ki meri megtagadni hirdetését? Isten azt parancsolja szolgáinak, hogy közöljék a kegyelem utolsó hívását a világgal. E szolgák csak lelkük veszélyeztetésével hallgathatnak. Krisztus követői ne törődjenek a következményekkel! Teljesítsék kötelességüket, és a többit bízzák Istenre!” (Korszakok nyomában 38.fejezet Az utolsó figyelmezetetés 542.oldal)

Kikkel nem üzen Isten? Vallási vezetőkkel, uralkodókkal,egy  büszke néppel soha nem, aki választottnak érzi magát egy fontos történelmi pillanatban, s ugyanakkor kisajátítja magának az üzenetet, s azt mondja a szívében: „halogatja az én uram a hazajövetelt…”

„Krisztus „azoknak, akik Őt várják”, „másodszor bűn nélkül” fog megjelenni „üdvösségükre” (Zsid. 9:28). Isten a második advent üzenetét – akárcsak a Megváltó születésének hírét – nem a nép vallási vezetőire bízta. Ezek az emberek nem voltak közösségben Istennel, és elvetették a mennyből áradó világosságot. Ezért nem voltak azok között, akiket Pál apostol így jellemez: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (I. Thessz 5:4–5)” (Korszakok nyomában A hajnal hírnökei  282.oldal) 

3. Kiknek szól Isten üzenete?

Mindenkinek, vagyis ez azt jelenti, hogy Isten egyéneket tud megszólítani. De szól egy-egy közösségnek is: szólt egykor a zsidó népnek a hitehagyás idején, vagy  a különböző korszakok keresztény közösségeinek a Jelenések könyve leveleiben. Szól az utolsó idők embereinek  az adventüzenettel.

Isten  üzeneteivel soha nem hat kényszerrel az akaratra és a lelkiismeretre sem.

„Isten minden nemzedék idején elküldte szolgáit, hogy megróják a bűnt mind a világban, mind az egyházban. Az emberek azonban kellemes dolgokat akarnak hallani, és a tiszta, kendőzetlen igazságot nem fogadják szívesen. Számos reformátor, amikor munkáját elkezdte, nagyon óvatosan próbálta az egyház és a nemzet bűneit megróni. Azt remélte, hogy őszinte keresztény életének példamutatásával vissza tudja vezetni az embereket a bibliai elvekhez. De Isten Lelke érintette e reformátorokat – mint annak idején Illést, akit egy gonosz király és egy hitehagyó nép bűneinek megfeddésére indított – és arra kényszerültek, hogy a Biblia világos kijelentéseit prédikálják; azokat az elveket, amelyeket korábban vonakodtak hirdetni, most buzgón hirdették, és elmondták, hogy milyen veszély fenyegeti az embereket. Azt tolmácsolták, amit az Úr adott szájukba, nem félve a következményektől. És az emberek kénytelenek voltak meghallgatni a figyelmeztetést.” (Korszakok nyomában Az utolsó figyelmeztetés  539.oldal)

Illés próféta a hitehagyás éveiben volt Isten üzenetének képviselője.

- Akháb korában élt, hívő, imádkozó ember volt

- Rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten Izrael hitehagyásának gyors terjedését megállítani

- Minden híres várostól távol élt

- Nem töltött be magas állást

- Egész életét a reformációs munkának szentelte

- Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, mellyel a bűnt akarta fedni és a gonoszságát áradatát visszafordítani

- Hegyi magányában megrendülve figyelte a hitehagyást

- Féltette az Úr ügyének becsületét, ezért nem tétovázott

- Üzenetének (hogy nem lesz eső) kétféle hatása volt:

- Jézabel királyné haragra gerjedt az üzenet miatt

- Baál prófétái átkozták a prófétát és elhatározták, hogy tévedésben tartják a népet…hamis istentiszteleteket tartottak

Másfelől:

- a gyorsan terjedő üzenetre egyesek félni kezdtek

- de általában gúnnyal fogadták a menny üzenetét és kinevették

Néhány hónap alatt kiszáradt a föld, s  voltak, akik elgondolkodtak.

-1 év elmúlt, s nem esett eső, s ezen bizonyítékokra sem tért meg Izrael

- Büszkeségükben és hamis imádatukban megszállottan nem akartak Isten előtt alázatra jutni…kerestek más okot, amelyre ráfoghatták szenvedésüket

- Jézabel nem ismerte el, hogy az aszály Isten büntetése, makacsul kitartott, hogy szembeszáll Istennel- szinte az egész Izraellel együtt vádolta Illést, hogy ő az oka gyötrelmüknek

- 2 év éhínség után gyűlölték Illést,, mert az üzenet sértette az önérzetüket: ha kezükbe kerül Illés, örömmel adták volna át Jezabelnek

-3 év hosszantartó éhínsége után Illés megjelent a király előtt, s bátran megmondta, hogy az ő bűnei és atyái bűnei hozták Izraelre ezt a rettenetes csapást. Ma is szükség van a szigorú dorgálásra, mert súlyos bűnök választják el az embereket Istentől. A hosszan tartó udvarias prédikációknak nincs hatásuk.

- Illés kifejezte a királynak, hogy találkozni akar a Kármel hegyen az egész Izaellel, a Baál és Asera prófétákkal…látszólag egyedül volt Illés a Kármelen, de nem félt és nem szégyenkezett.

- „Meddig sántikáltok kétfelé?”- hangzott fel, de a nép nem szólt. Nem volt senki, aki az Isten iránti hűségéről tanúságot tett volna. Makacsul hallgattak.

- A hamis papok látszólag merészen és kihívóan, de bűnös szívükben rémülettel csinálták meg az oltárt. Amikor nem történt csoda, kétségbeestek, őrjöngtek, átkozták a napisteneiket.

- A nép  szemtanúja volt mindennek.

- Illés elkészítette az oltárt, emlékeztette a népet a hosszú ideje tartó hitehagyásra

- felszólította, hogy alázzák meg szívüket és térjenek meg Atyáik Istenéhez

- Illés imája után lángok szálltak az égből a kijavított oltárra.

- Az emberek a hegyen megilletődve arcra borultak

- Már tudták mi a kötelességük.

- Izrael végre felébredt.

- Kijózanodott.

- Bűnbánatot tartott.

- Belátta a nép, hogy szégyent hozott Istenre.

- A papok kudarcuk és a menny dicsősége ellenére sem akarták megbánni a bűneiket. Továbbra is Baál prófétái akartak maradni. Megértek a pusztulásra.

4. Miről szól Isten üzenete?

Istennek minden üzenete felhívást fogalmaz meg…megtérésre, megváltás elfogadására, bűnbánatra, tanítványságra, a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartására, reformációra, állam és egyház szövetségétől való óvásra…

A sötét középkor időszakában számos reformátort jelölt ki Isten, hogy az igazság igéjét hirdesse. Egyik volt Wicliffe János Angliában, kiről a Korszakok nyomában 5. fejezete szól.

„Wycliffe a sötét középkor homályából lépett elő. Senki nem járt előtte, akinek a munkájához igazíthatta volna reformjának rendszerét. Isten – miként Keresztelő Jánost is – különleges feladat elvégzésére hívta el. Új korszak előhírnöke volt. Az igazság, amelyet bemutatott, mégis egységes és egész, amelyet az utána következő reformátorok sem múltak felül, és amelyet egyesek még száz év múlva sem értek el. Az alap olyan széles és mély, a váz olyan szilárd és valóságos volt, hogy az utána jövőknek nem kellett rajta változtatniuk. 
A Biblia volt a forrása a Wycliffe által elindított nagy mozgalomnak, amely a lelkiismeret és a gondolkozás felszabadítását, és a Róma diadalszekeréhez oly sokáig hozzákötött nemzetek szabadon bocsátását célozta. A Biblia volt annak az áldásnak a forrása, amely a XIV. század óta az élet vizeként árad a korszakokon át. Wycliffe szilárdan hitt abban, hogy a Szentírás Isten akaratának ihletett kinyilatkoztatása, a hit és gyakorlat hiteles szabálya. Úgy nevelték, hogy a római egyházat mennyei, csalatkozhatatlan tekintélynek tartsa, és feltétlenül tisztelje ezer éven át elfogadott tanításait és szokásait. De ő mindezektől elfordult, és Isten szent szavára figyelt. Ez volt az a tekintély, amelyet az emberekkel el akart ismertetni. Kijelentette, hogy nem a pápa által megszólaló egyház, hanem az Ige által megszólaló Isten az egyedüli igaz tekintély. Nemcsak azt tanította, hogy a Biblia Isten akaratának tökéletes kinyilatkoztatása, hanem azt is, hogy a Szentlélek a Biblia egyedüli magyarázója, és minden ember a Szentírás kutatása nyomán tudhatja meg, mi a feladata. Így az emberek figyelmét a pápáról és a római egyházról Isten Igéjére irányította. 
Wycliffe a legnagyobb reformátorok egyike volt. Az utána jövők kevesen értek fel hozzá műveltségben és a gondolatok tisztaságában; csak kevesen képviselték olyan szilárdan, és védték olyan bátran az igazságot, mint ő. Tiszta élet, fáradhatatlan szorgalom a tanulásban és munkában, megvesztegethetetlen becsületesség, krisztusi szeretet és hűség a szolgálatban – ez jellemezte az első reformátort, aki értelmileg sötét és erkölcsileg romlott korban született. „(86-87.old.)

5. Hogyan viszonyulnak a kortársak Isten üzenetéhez?

A Bibliával együtt járt a szabadság szelleme. Ahol az evangéliumot befogadták, ott az emberek felébredtek. Kezdték lerázni azokat a béklyókat, amelyek a tudatlanság, a bűn és a babona rabszolgaságában tartották őket. Emberként kezdtek gondolkozni és cselekedni. Az uralkodók látták ezt, és féltették önkényuralmukat. 

Azaz Isten üzenete mindig döntésre késztet: vagy elfogadást, vagy elutasítást hoz az ember lelkében.

És ez a  döntés mit munkál az ember életében?

Az üzenet elfogadása a tisztaság és egyszerűség vágyát munkálja… változásra, fejlődésre késztet, utánajárásra, teljes meggyőződésre jutásra hív, majd az üzenet továbbadására tesz alkalmassá. „ Ha  Krisztus munkatársai vagyunk a nagy munkában, melyért életét is adta, akkor igazi nyugalmat is találunk. Ő mondja, hogy nyugalmat ad nekünk. Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” Ezt megvalósítva lelki életedben meg fogod találni a nyugalmat, mely az Úr igéjének viseléséből és terhei hordozásából fakad. „ ( A te igéd igazság 119.oldal)

Az üzenet elutasítása féltékenységet támaszt, haragot, halogatást, önigazolást, hagyományokhoz ragaszkodást, s végül az igazság hirdetőjének elhallgattatásához vezethet.

Keresztelő János szolgálatáról- mely Jézus első eljövetelét készítette elő- ezt írja a Te igéd igazság (119.oldal): „János Illés lelkületével ostorozta a zsidók romlottságait s megrótta uralkodó bűneiket. beszédei világosak, élesek, meggyőzőek voltak.

Sokakat készetetett bűnbánatra, és megtérésük jeleként János megkeresztelte őket. Ez készítette elő Krisztus szolgálatát… Sokakat meggyőztek bár a hű látnok által hirdetett félreérthetetlen igazságok, de mert elvetették a világosságot, még mélyebb sötétségbe burkolóztak..  Így készen álltak ellene fordulni a Jézus által nyújtott bizonyítéknak, hogy ő az igazi Fölkent.”

 Hamarosan Krisztus másodszor is eljön. Ez az időszak Noé napjaihoz lesz hasonló. Noé napjaiban a túlnyomó többség szembeszegült az igazsággal., belehabarodtak a hamis tanításokba. Háború, bűnözés, gyilkosság volt napirenden.

„Hit által tisztelte Istent Noé, amikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatta e világot, és a hitből való igazságnak örökösévé lett.” (Zsid. 11:7) Miközben Noé hirdette a világnak a figyelmeztető üzenetet, őszinteségéről cselekedetei tanúskodtak. Így tökéletesedett és vált nyilvánvalóvá a hite. Példát adott a világnak arra, mit jelent hinni abban, amit Isten mond. Minden vagyonát a bárka építésére fordította. Amikor elkezdte építeni a hatalmas hajót a szárazföldön, mindenfelől odasereglettek az emberek, hogy a ritka látvány tanúi legyenek és a különös igehirdető komoly, buzgó szavait hallgassák. És minden egyes kalapácsütés is, amely a bárka építése közben felhangzott, bizonyságtétel volt a kortársak számára. 

Eleinte úgy látszott, hogy sokan megszívlelik a figyelmeztetést; de nem tértek meg őszinte bűnbánattal Istenhez. Nem akartak felhagyni bűneikkel. Az özönvízig eltelt idő alatt hitük megpróbáltatott, és sajnos nem állták ki a próbát. A mindenütt uralkodó hitetlenségtől legyőzetve végül is csatlakoztak korábbi társaikhoz az ünnepélyes üzenet elvetésében. Egyesek mélyen megrendültek és majdnem megszívlelték az intő szavakat; azonban mégis a sok gúnyolódó és csúfolódó hatása alá kerültek, végül pedig ellenálltak a kegyelem hívásának, és nemsokára a legvakmerőbb, legszemérmetlenebb gúnyolódókká váltak. Mert azok a legféktelenebbek, azok merülnek el legmélyebben a bűnben, akiknek egykor Isten világosságot adott, de ellenálltak Lelke meggyőző erejének...

...A tömegek, vagyis a többség nem az igazság oldalán állt. A világ szembeszállt Isten igazságos jogrendjével és törvényével, Noét pedig fanatikusnak tartották...

...Az özönvíz előtti világ azzal érvelt, hogy a természet törvényei évszázadok óta változatlanok. Az évszakok szabályszerű rendben követték egymást, addig még soha nem esett eső, a földet pára vagy harmat nedvesítette meg...

....Miközben múlt az idő és a természetben nem történt semmi látható változás, férfiak, akik kezdetben félelemtől reszkettek, kezdték ismét biztonságban érezni magukat. Azt gondolták, akár napjainkban sokan, hogy a természet felette áll a természet Istenének, és törvényei annyira megalapozottak, hogy rajtuk még Isten sem változtathat. Úgy érveltek, hogy ha az üzenet igaz volna, akkor a természet folyása megváltozott volna. Az üzenetet a világ előtt csalásnak tüntették fel, mégpedig hatalmas csalásnak. Isten üzenete iránt érzett megvetésüket azzal mutatták ki, hogy ugyanúgy éltek, mint azelőtt. Folytatták ünnepeiket és dőzsöléseiket; ettek, ittak, ültettek és építettek, terveket szőttek a jövőben elérendő nyereségekről, és még messzebbre mentek el a gonoszságban, Isten követelményeinek megvetésében, hogy ezzel is bizonyítsák, csöppet sem félnek az Örökkévalótól. Azt állították, hogy ha volna igazság abban, amit Noé mond, akkor a híres emberek – a bölcs, okos és nagy emberek – megértenék a dolgot...
  
...Ha az özönvíz előtti emberek hisznek a figyelmeztetésnek és megbánják istentelen tetteiket, akkor az Úr elfordította volna haragját felőlük, ahogyan később Ninivével is tette. De mivel megrögzötten ellenálltak lelkiismeretük hangjának és Isten prófétája intésének, betöltötték gonoszságuk mértékét és megértek a pusztulásra...

...Ahogy kegyelemidejük a vége felé közeledett, az özönvíz előtti emberek izgató szórakozásoknak és dőzsölésnek adták át magukat. Akinek befolyása és hatalma volt, arra használta, hogy teljesen lekösse az emberek értelmét az örömök és szórakozások sorozatával, nehogy bárki is megszívlelje az utolsó ünnepélyes felhívást. Vajon napjainkban nem látjuk-e ugyanezt megismétlődni? Miközben Isten szolgái hirdetik az üzenetet, hogy minden dolog vége elközelgett, a világot a szórakozások és az élvezetek hajszolása köti le. Az állandó izgalmak az Isten iránti közönyhöz vezetnek, és megakadályozzák, hogy az emberekre hatással legyen az igazság, ami megmenthetné őket az eljövendő pusztulástól. Noé napjaiban a világ bölcsei kijelentették, hogy a föld nem pusztulhat el víz által. Ma is vannak tudósok, akik azt bizonygatják, hogy a világ nem pusztulhat el tűz által – ez összeegyeztethetetlen lenne a természet törvényeivel. De vajon a természet Istene, aki a természet törvényeinek alkotója és fenntartója, nem használhatja fel kezei munkáját úgy, hogy azok céljait szolgálják?

„Miután a hatalmasok és a bölcsek mindenki nagy megelégedésére bebizonyították, hogy lehetetlen a világ víz általi pusztulása, miután a nép félelmét eloszlatták, s amikor már mindenki csalásnak tekintette Noé jövendöléseit és őt magát fanatikusnak tartották – akkor jött el Isten ideje. „Felfakadtak… a nagy mélység minden forrásai, s az ég csatornái megnyilatkoztak” (I. Móz. 7:11), és a gúnyolódókat elnyelte a vízár. A tudásukkal kérkedők csak későn ismerték fel, hogy bölcsességük tulajdonképpen bolondság, a Törvényadó felette áll a természet törvényeinek és a Mindenható nincs eszközök híján céljai megvalósításában. „És miként a Noé napjaiban lett... ezenképpen lesz azon a napon, amelyen az embernek Fia megjelenik.” (Lk. 17:26, 30) „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek.” (II. Pt. 3:10) Amikor a bölcselet érvelése elűzi már az Isten ítéletétől való félelmet, amikor vallásoktatók a béke és jólét bekövetkező hosszú korszakairól jövendölnek, és a világ figyelmét teljesen leköti az üzlet és a dőzsölés forgataga, a vetés és az építés, az ünnepek és az élvezetek, Isten figyelmeztetéseit pedig visszautasítják és követeit kigúnyolják – „akkor hirtelen veszedelem jő rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek” (I. Thessz. 5:3). „(Részletek a Pátriárkák és próféták Az özönvíz című fejezetből)

Mivel jár  Isten üzenetének elfogadása…?

•  Az üzenetet azok tudják nyitottan fogadni, befogadni, majd elfogadni, akik életük mindennapjaiban, konfliktusaiban nem egyeztek ki a bűnnel.
• Akik vágynak egy jobb és tiszta életre.
• Akik soha nem unnak rá az igazság keresésére.
• Akik felismeri a várakozás és vágyakozás évei, évtizedei után, hogy Istennel találkoznak.
• Mélyen érinti őket, hogy Istennek személyes üzenet van számukra.
• Megrendülnek a hallottakon és dönteni akarnak, mert készek a változásra és változtatásra.
• És a bűntől való szabadulás útján már nem egyedül járnak.
• És figyelő életet élnek, mert már tudják, hogy Istennek üzenete van más emberekhez is.
• Akik őhozzá hasonlóak. És akik Istenhez hasonlóak.
• Így Isten üzenete célba ér….