"Hol voltál, fiam? Hol voltál oly sokáig? Merre jártál? Mit kerestél a világban? Boldogságot? Hol kellett volna keresned, ha nem az Úrban? És az Urat hol, ha nem az ő templomában? S az élő Istennek mely templomát, ha nem azt az élő templomot, amelyet ő maga készített magának, a te tulajdon szívedet? Néztem, fiam, hogyan tévelyegsz, de nem akartam még tovább nézni, elvezettelek magamhoz, bevezetvén téged tenmagadba.Mert itt választottam magamnak palotát lakhelyül: ha akarsz itt lakni velem, megtalálod mindazt, amit a világban hiába kerestél, a békét, boldogságot, dicsőséget és mindeneknek bőségét. Ígérem, fiam, nem fogsz csalatkozni, mint amott."
"Ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam." (Jeremiás 15:19) - ígérte az Isten.
Az emberi élet alapvető kötelessége a mindennapokban, hogy a jót és a hitványt elválasszuk, különbséget tegyünk az igaz és a hamis között. Sokan azonban nem veszik észre, nem teljesítik ezt az elemi kötelességet. Hagyják, hogy összevegyüljön gondolkodásukban a jó és a rossz, nemtörődömséget tanúsítanak, amikor ki kellene állni a jó mellett, és határozott nemet kellene mondani a rosszra. Ezért nem lehetnek az emberek előtt olyanok, mint " az Isten szája". (Reisinger János)
