Belencsákné Cseresznye Julianna: A szeretet himnuszának biblikus értelmezése

Erről a témáról nagyon sokat hallunk a hétköznapok során is, hisz minden embert és minden emberi élethelyzetet érintő kérdés ez. Ennek kapcsán nagyon fontos tisztázni, hogy mit is jelent az igazi szeretet, ismerjük-e mi emberek ezt az igaz szeretetet? Vajon kiknek írta Pál, milyen céllal és milyen körülmények között keletkezett a szeretetet himnusza?

   Mielőtt azonban rátérnénk erre, vizsgáljuk meg azt, hogy mit gondolnak ma az emberek a szeretetről. Hisz mindannyian szeretetre vágyunk, ez emberi létünk legősibb és legelemibb ösztöne, szeretni és szeretve lenni. Isten volt az, aki ezt a vágyat elültette az ember szívébe.

Hogyan viszonyul tehát az ember a szeretethez és mivel azonosítják azt?

Erich Fromm szociológus volt, aki ezt olyan találóan megfogalmazta, miszerint három felfogás él az az emberek gondolkodásában és gyakorlásában a szeretet kapcsán.

A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban, hogy ő szeret. Ez elég gyászos felfogás, nincs köze az igazi szeretethez, teljes mértékben énközpontú.

    A második felfogás szerint azt mondja, szeretnem kell nekem is és szeretek is, de csak a hozzám közel állókat. Ez már valamivel magasabb kultúrával rendelkezik, de még ez is messze áll a valóditól, bizonyos emberi érdemek és kiválóságok alapján különböztet meg.

    A harmadik felfogás pedig azt vallja: minden embert szeretni kell, de csak úgy, ahogy az erőmből telik, mert ez lehetetlen. Ez vált a legáltalánosabbá kultúránkban, és még ez is messze van a tökéletestől. Ezen felfogások alapján láthatjuk, hogy az ember nem helyesen viszonyul a szeretethez, és nincsenek fogalmaik arról és annak gyakorlásáról. Az ember nem szeretettel jön a világra, hanem megromlott bűnös természettel, énközpontúsággal. Vagyis meg kell tanulni szeretni, ami életünk egyik legszebb és legnemesebb feladata. A szeretet művészet. Vajon keresik ezt? Az alábbi idézet tanúskodik erről: ”A mi kultúránkban miért olyan ritkán próbálják meg az emberek, nyilvánvaló kudarcaik ellenére, elsajátítani ezt a művészetet? Hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat- szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét. Lehetséges volna, hogy csak azokat a dolgokat érdemes megtanulni, amelyekkel pénzhez vagy tekintélyhez juthatunk, és hogy a szeretet- amely csak a léleknek válik hasznára, de a modern értelemben haszontalan,- fényűzés, és nincs jogunk sok energiát pazarolni rá?”(Fromm 1984:14-15)

  Kitől, hogyan tanulhatjuk meg akkor? „Ha mélyen keressük ennek az okát, a Biblia iránytűje biztos utat mutat a miértekre: Hós 4,1 verse szerint „mert nincs igazság, nincs szeretet, nincs Istennek ismerete a földön.” Eszerint tehát két letagadhatatlan tényre vezethető vissza az általánosan tapasztalható, fájdalmas szeretethiány: világunkban nincs igazság- és Isten ismeret.” (Soós 2001:23) Vagyis Istentől tanulható meg, az ige tanítása által, amelyre Pál apostol is felhívta a korinthusi gyülekezet figyelmét, és rajtuk keresztül a miénket is. Most akkor nézzük meg, hogy milyen háttéren keletkezett a levél, kiknek íródott és miért?

 A szeretet himnuszát a I. Korinthusi levél 13.fejezetében találjuk. A korinthusi gyülekezetnek írja Pál a levelet. Korinthus Görögország déli tartománya, Akhája székhelye volt, ma is jelentős kikötőváros. Mivel Korinthus egy földszoroson helyezkedett el, fontos közlekedési és kereskedelmi csomópontnak számított. Nagyvárosi jelleg uralkodott, nagy élet zajlott ott. Fejlett kultúrával, ugyanakkor közmondásosan rossz erkölcsiséggel rendelkezett, mivel sokan fordultak meg átutazóban, és a népességkeveredés is elég nagy fokú volt. A levél Pál efézusi tartózkodása idején keletkezett kb: i.sz. 55-ben. Pál második missziós útja alkalmával jár először Korinthusban i.sz.51-ben, ahol nagy létszámú gyülekezet jön létre. Másfél évet tölt el ott. Mindig nagy gonddal viseltetett a gyülekezet iránt, kb két éve nem járt már ott, amikor Pál apostolhoz jut a hír, hogy a gyülekezetben súlyos bűnök, elhajlások, erkölcstelenségek vannak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a I Kor 2,3 verse, amikor Pál először hozzájuk indult milyen érzésekkel bírt, erőtlenség, félelem és rettegés közepette jelent meg közöttük. Melyek voltak ezek a súlyos bűnök, milyen visszás állapotok uralkodtak ebben az időben? Bálványimádás, többistenhit, paráznaság, szakadások és versengés, képmutatás vagyis teljesen világi dolgok uralták a gyülekezetet. Ezen problémák tisztázásaként írja Pál a levelét. Óvatos, tapintatos megfeddése volt ez a gyülekezetnek. Leginkább a lelki ajándékokról ír, azon belül is egy adott lelki ajándékról, a nyelveken szólásról, mert a probléma gyökere az ezzel való öncélú kérkedés és büszkélkedés volt. Olyan mértékben, hogy egyesek már a mai karizmatikus mozgalmakhoz hasonlóan gyakorolták, olyan sátáni, hamisítványi módon. Ezt nagyon helyre kellett tennie Pálnak, mert ez nem Istentől való ajándék volt.

   Isten az, aki részesíti gyülekezetének tagjait a lelki ajándékokban. A lelki ajándék mindig egy különleges lelki képesítést jelent, amikor a Szentlélek egy adott szolgálatra felruházza az embert rendkívüli képességekkel és kifejleszti ezeket benne olyan szintig, hogy az ember felül tudja múlni önmagát. „Mindenkinek bölcsen kellett használnia a reá bízott talentumot. A Szentlélek egyeseket különleges adományokkal ruházott fel:...először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra I Kor 12,28” (White 2001:62)

  Pál az emberi test hasonlatával mutatja be, hogy mindenki kapott valamilyen lelki adományt, melyek kiegészítik és támogatják egymást. Ezek az ajándékok kivétel nélkül a Szentélektől származnak. Lehetnek azonban ennek hamisítványai is. A gyümölcstermés az, ami megkülönbözteti a hamistól. Mi az ember életének gyümölcse? A Gal 5,22 verse sorolja fel ezeket a tulajdonságokat szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ezeket nem azonnal kapja meg az ember, hanem van egy érési folyamata,  ezt pedig mások épülésére  és szolgálatára kell használni. Sátán ezt nem tudja és nem is akarja hamisítani. Tehát megjelent a gyülekezetben egy adott lelki ajándékkal való kérkedés, a nyelveken szólás, amit már karizmatikus mozgalmakhoz hasonlóan gyakoroltak. Ez téves volt mert nem a gyümölcstermésre fekteti a hangsúlyt, hanem az ajándékra, és ha nem tudjuk az igei hátteret, akkor könnyen elveszhet benne a tájékozatlan  ember. Ezek az irányzatok ma is léteznek, és különösen a végidőben egyre felszaporodnak.

   Azonban tényleg van olyan, hogy nyelveken szólás. Mikor és miért volt erre szükség? Pünkösdkor a Szentlélek kiárasztásakor történt, ahol sok nép és nyelv volt jelen akkor, és az evangélium terjedését kellett, hogy szolgálja. Ma már más a helyzet, erre most nincs szükség, Isten már nem adja ezt az adományt, mert az emberek kezében ott lehet a Biblia.

Tehát látjuk, hogy milyen fényben szólalt meg a szeretet himnusza, mely kifejezi, hogy ezen ajándékokat egyedül a szeretet cselekvése teszi értékessé. Pál utat mutat, hogy szeretet nélkül semmi nem ér semmit sem. Pál ezek után tér rá a valódi szeretet bemutatására.

  I Kor 13,1 versében rögtön egy érdekes hasonlattal indít Pál, a hangszerek által. A fentebb ismertetett képesség meglétét csak „ zengő érchez vagy pengő cimbalomhoz” hasonlítja, amik nem játszanak dallamot, hanem csak ütemet, ha szeretet nélkül teszi. Egyben finom utalás a sok istenhívők áldozatának a bemutatására.

   I Kor 13,2 verset a Szentlélektől vezérelve mondja Pál, azokat a karizmatikus dolgokat sorolja fel, amire büszkék voltak a korinthusiak, és a szeretet elé helyezték: jövendőmondást, minden titkot, tudományok ismeretét. Első helyen a szeretetnek kell lennie. Jézus mutat utat ebben, amikor megkérdezi, hogy melyik a legnagyobb parancsolat. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” Mát 22,37. Az Istenhitnek a szeretet a lényege, nem hiába szól erről Pál, mert pont a lényeg hiányzik. Az egész Biblián végighúzódik a szeretet, de koncentráltan itt van jelen. Ebből mi is erőt meríthetünk, és az irányt is megadja nekünk, hogy ne legyünk elbizakodottak, önteltek, magunk körül forgók, önzők. Minden bűn alapja ugyanis az önzés. Születésénél fogva bűnre hajlik az ember. A Szentírás kijelentése a szeretetről a Rm 13,10 verse szerint „A törvény betöltése a szeretet”. Jézus kijelenti számunkra mi is ez a törvény a Mt 7,12 versében „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták.”. Vagyis a szeretet a másik iránti teljes nyitottságot, értékeinek fenntartás nélküli elismerését, mindent odaadó készséget, az önös szempontok teljes hiányát, nem létezését kell értenünk. Ez az abszolút igazságos viszonyulás a másik emberhez. A szeretet törvényként való gyakorlása folytán, mindenki megkapja mindazt a figyelmet, jóakaratot és gondoskodást, amire szüksége van. Vagyis az egyénnek adnia és kapnia is kell a szeretetet.

  „ Az eddigiekből is világosan láthatjuk tehát, hogy a szeretet nem valamiféle érzelmi állapot csupán – ez inkább kísérőjelensége a szeretetnek -, hanem a gyakorlatban minden ember iránt megnyilatkozó, önzetlen gondolkodásra épülő, cselekvő életelv. Nem függ a szeretet tárgyától, annak értékétől, hanem minden emberben fölfedezi a legnemesebb, legfontosabb szükségleteit, és annak betöltésével értékké teszi azt.” (Soós 2001:28)

  I Kor 13,3 verse extrém dolgokat sorol fel, ezek már tényleg nagy cselekedeteknek minősülnek, aminek akár fanatizmus lehet a vége szeretet nélkül. A szeretet legfőbb jellemzője az adás, ennek értéke nemcsak abban van amit ad, hanem abban is, ahogy adja. Nem a tett nagysága, hanem indítéka határozza meg a szeretet mértékét.

  I Kor 13,4-6 verseiben Pál azt mutatja be, hogy a szeretet mit nem tesz. Sűrített kifejezési formája ez a szeretetnek, mindegyik tulajdonság az önzés ellentettje. A másik fontosabb mint én, szeretni az Istent és a felebarátot. Az Istent látom mindenben, nem irigykedem, nem féltékenykedem, nem haragszom, nem uralkodom a másikon. Ezek mind emberi betegségek, erőtlenségek, kártékony pusztítói a szeretetnek. A teljesség igénye nélkül csak pár rossz tulajdonságot emelve ki ezekből. Például a harag, a legáltalánosabb emberi tulajdonság. Az ember saját dolgainak az érvényesítése, indulatból, bosszúvágyból, gyűlöletből származik, természetes reflexként működik bennünk. Következménye örök  életre szóló bántások. Istennél van erre megoldás. Isten  megbocsát nekünk, és meg is szabadulhatunk tőle Jézus által. A megbocsátás legyen igazi, teljes szívvel való, mert Isten is így bocsát meg nekünk. Irgalmas megbocsátó szeretetre utal Pál a hosszútűrésnél is.

I Kor 13,7 versében hangsúlyos az elfedez szó. Vajon mit jelent? A gyengeségeket, hibákat nem fedi fel mások előtt, nem mond semmi olyat, amivel a másik jó hírét, becsületét, emberi méltóságát beszennyezné. Az ilyen magatartás nem jobbító szándékú, amit a szeretet feltételezne.

  I Kor 13,8 verse arra hívja fel a figyelmet, hogy az isteni szeretet nem fogy el semmilyen körülmények között sem. Erre az el nem fogyó szeretetre csakis az agapé, az isteni szeretet képes. Ezzel szemben milyen az emberi szeretet? A Hós 6,4 mondja ki miszerint „Szeretetünk olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat.” Vagyis a körülmények szerint változó, hullámzó, rövid ideig tartó.

  I Kor 13,9-10 versben megint előjön az, ami probléma volt a gyülekezetben, amit nagyra tartottak. A rész szerint való ismeret, ami az Istentől való távolságot jelenti valójában. Többre becsülték a mulandó dolgokat az isteninél. Pál azonban rámutat a teljességre is, ami által eltöröltetik a rész szerint való. A teljesség alatt azt érti a Szentírás, amikor az Isten megváltási terve célba érkezik, és helyreáll a Földön Isten eredeti terve.

   I Kor 13,11 verse az örökkévalóság szemléltetése. Egy gyermeknek milyen elképzelése van a világról? Csak közvetlen környezetében ismeri azt, de egy felnőtt ember számára már kitárulkozik a világ, látja, tudja az összefüggéseket. Hatalmas nagyságrendi különbség van annál, aki a teljesség ismeretében van.

  I Kor 13,12 versében a tükör hasonlattal találkozunk .Mit mutat a tükör? Valaminek a visszatükröződése, de nem mutat meg mindent. A rész és a teljesség különbségének érzékeltetése itt is jelen van. A legmélyebb Biblia ismeret mellett is, csak homályosan foghatjuk fel Teremtőnk nagyságát, szeretetét, erkölcsi lényét. Jelentheti még azt is, hogy Isten jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. Hisz az Ő alkotásai vagyunk.

 I Kor13,13 verse zárja az egész gondolatot. Ünnepélyes befejezés, a  szeretet az örökkévaló életben is létező fogalom. Pál megemlíti a hitet és a reményt, melyeknek óriási szerepük van ebben a földi életben , hogy megérthessük Isten végtelen szeretetét, elfogadjuk Őt és igényeljük  segítségét, ami az örök élet felé vezet minden embert. A hit és a remény közül a legnagyobb a szeretet. Hangsúlyozza még egyszer utoljára Pál.

  „Mivel Isten szeretet, legfontosabb leckeként a szeretet képességére akar megtanítani bennünket ezen a világon. Akkor hasonlítunk rá legjobban, amikor szeretünk, éppen ezért minden parancsa a szereteten alapul. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Warren 2007:114)

  „Végül, ha röviden akarnánk összefoglalni a szeretet művészetének bibliai útját, akkor bibliai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy ez csakis a hit általi megigazulás ösvényén járva valósítható meg. Ez pedig nem jelent mást, mint Isten segítségével legyőzni romlott, örökösen magunknak kedvező emberi természetünket, és felöltözni a krisztusi jellemet, a valódi szeretetet, amely egyben a tökéletesség kötele.” (Soós 2001:208)

  A szeretet bibliai értelmezése valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy értsük az isteni szeretet lényegét, s ezáltal helyesen alkalmazzuk ezt önmagukra és élethelyzeteinkre.