Eredics Éva: Az együttérzésről

1. Ki képes az együttérzésre?  Ki veszi észre mások szomorúságát, magányosságát vagy azt, hogy fáradt? Ki tud segíteni másokon? Egyre több a segítségre szoruló ember!

Melyik felnőtt vesz észre egy szorongó kamaszt egy családi összejövetelen, aki nem tudja megfogalmazni félelmét!

Melyik kamasz vesz észre egy félős kisfiút, aki észrevétlen akar lenni a nagyok között?

És melyik kisfiú megy oda egy magányosan üldögélő bácsikához, hogy megsimogassa a kezét?

Azt is számba kell vennünk, hogy ma a „válságok korában” is élünk.

Az élet drága c. videó megtekintése a délutáni órán, amelyben egy lány történetén keresztül szembesülhetünk ezzel.

Túlterheltek vagyunk a munkahelyünkön, a családi életünkbe már kimerülten esünk bele. Nem figyelnek oda az apák és anyák a rájuk bízott gyerekekre lelkileg, mert gondok terhelik őket. Mit eszel? Miből írsz dolgozatot? Most megvegyük az új farmert? Ennél többre nem futja. Nem figyelnek az igazgatók, az orvosok, a lelki gondozók, a tanárok a rájuk bízottak problémáira, mert csak a minimális kapcsolattartásra van erejük az adminisztráció, az idő-és eszközhiány és a kezelhetetlen helyzetek sokasága miatt.

A stressz rossz kezelése miatt egészségkárosodásokat is szenvedünk, hisz nincs időnk odafigyelni a 8 alapelv gyakorlására.

A körülöttünk élő  fáradt és kedvetlen emberek a saját okos telefonjukkal, laptopjukkal, a közösségi oldalukon élik meg a kapcsolatukat: felszínesen, felelősség nélkül, valódi bensőséges kapcsolódás nélkül. Mély kérdésekről és problémákról nem beszélgetve.

A bűn megsokasodik körülöttünk, a szeretet meghidegülése jellemző az emberi kapcsolatokra.

Az empátia valódi odafigyelést jelent. Azt, hogy képesek vagyunk a másik bőrébe bújni.

2. Összefügg-e ez erkölcsiséggel? Összefügg-e ez kulturális környezettel, szocializációval?

Svédország 126 ezer menekültet fogadott most, akikkel tanárok foglalkoznak, megtanítják a svéd nyelvet nekik, hogy beilleszkedhessenek. Nem mindegy, hogy a svéd gyerekek ezt a példát látják maguk körül.

Százévesen egészségesen c. könyvben olyan kis népekről olvashatunk, akik természetesen élnek, egészségesen táplálkoznak, sokat mozognak, fizikailag edzettek: ilyenek az abházok, az Ecuadorban élő vilcambaiak, a japán Okiwana lakói, a Pakisztán hegyeiben élő hunzák. Egészségesek az öregjeik is, így olvashatunk erről 11-12.o. 57.o. Vagyis erős ezekben a közösségben az együttérzés képessége.

Gyermekkorban kialakul-e már az empátia? Fejlődik –e vagy fejleszthető-e? Ezzel a kérdéssel foglalkozik az Érzelmi intelligencia című könyv. A 161-62. oldalról olvasok fel.

3. Mit mond az együttérzésről nekünk Isten?

Római levél 12: 15   Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

Ezt a képességet az Isten is fontosnak tartja. Miért? Mert az emberek többségének nagyon fontos, hogy együtt érezzenek vele. Ne legyenek a fájdalmában kárörvendők, ha boldogság éri az életben, tudjanak vele együttörülni. Ne irigységet, közönyt kapjon ilyenkor a környezetében élőktől.

Mindannyian arra vágyunk, hogy megoszthassuk érzéseinket másokkal és hogy megértsenek minket!

4. Mit mond a Biblia az együttérzés forrásairól:

Első forrása a bűnismeret, hisz ez vezet minket helyes önismeretre is. Tisztában lenni a jó és rossz közötti különbséggel, dönteni, hogy szabadulásra vágyunk, felvenni a küzdelmet önmagunkkal, az önzésünkkel. Csak ezután vesszük észre, hogy a másik ember is küzdő lény. Csak a bűn felismerése után látjuk meg, hogy mi az ő valódi     problémája és ott tudunk együtt érezni vele. Az embereknek erre van igazán szüksége, és nem a felszínes tanácsokra és alkalmi segítségre.

Az  Efézusi levél 5: 14-17 ezt tanácsolja nekünk:

Annakokáért serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus. Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.

Aktív szeretetre hív minket Isten, és alváshoz hasonlítja azt, amikor nem figyelünk másokra, a tényleges feladatainkra.

Okkal járjatok= nem mint bolondok…ösztön, érzések szerint, nem vezetőkre hallgatva, nem a korszellemet követve…

Hanem mint bölcsek= helyén lenni, nem tönkremenni, sodródni, megkötözöttségektől szenvedni…(Példák az Érzelmi intelligencia 8-9.oldaláról)

Lehet, hogy nem volt egy ember sem ezeknek az embereknek a környezetében, aki odafigyelt volna a valódi bajaira és együtt érzett, együttműködött volna vele, hogy megálljon, meggyógyuljon, szembeforduljon önmagával.

Második forrása az emberszeretet

Vajon mi szeretjük-e az embereket, akik között élünk, akikkel váratlanul találkozunk, akivel egy közösségben munkálkodunk?

Máté 22: 39 erre hívja fel a figyelmet:Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Az ige szerint fókuszba kerülhet a másik ember az életünkben. Úgy, hogy folyamatosan ráfigyelünk, nem alkalmanként vagy pillanatokra. Akkor majd számba vesszük a nehézségeit, észrevesszük a fejlődését, átlátjuk a küzdelmeit. Más szemlélettel látjuk már őt.

Nem érdekalapú szemlélettel. Nem a szimpátia alapján. Együtt fogunk érezni vele. Örülni fogunk, mert együtt lehetünk valakivel ebben a világban, létének legfájdalmasabb és legboldogabb perceiben.

Ez a szemlélet, viszonyulás alakítja át az életünket.

A szakmáját is ekkor gyakorolja jól egy ember. Vannak kiváló edzők, eladók, ügyintézők és virágboltosok. Miért jobbak a szakmájukban, mint mások? Mert szeretik az embereket.

A családban is fókuszba kerül a másik ember. Betölthetjük az apai, anyai szerepet, ha folyamatában figyelünk a ránk bízottakra. Ha az igazán fontos dolgokat, értékeket előtérbe kezdjük helyezni a gyermekeink életében, és nem a felszínes dolgok kötnek össze minket. Aki szereti az embereket, annak a példája a legnagyobb példa a családja számára.

Így lehet egy felelőtlen, éretlen, hanyag férfiből egy tisztességes férfi, aki jó vezetője a családjának, a család pásztora a lelki élet terén és mert jelleme a krisztust példázza.

Efézusi levél 5: 25  Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;

Ha a férfi önmagát adja, akkor idejét, az erejét érthetjük rajta, őszinte önmagát. Áldozatot is képes hozni a szeretteiért. Figyelmet, időt szán a többiekre, tudja  a valódi igényüket, nem ingereli a gyermekeit, vagyis nem bünteti túl, de nem is kényezteti el, mert együtt érez a rá bízott emberekkel.

Szeretni az embereket- ez tehát az együttérzés másik forrása.

A Harmadik forrása a nyitott, őszinte kapcsolatra való alkalmasság is a Biblia szerint.

Min múlik ez?  Múlik azon, hogy mit tapasztaltunk őszinteség terén a családban. Beszélgettek, megbeszélték-e körülöttünk a dolgokat a felnőttek- szülők, nagyszülők, tanárok- gyerekkorunkban. Velünk és egymással is?

Múlik azon, hogy mennyire figyelünk a Szentlélek vezetésére az emberi kapcsolatainkban. Mert Ő megmutatja, mi válik javára a másiknak ott és akkor. Milyen problémákat kell megbeszélnünk és miket csak később. De mi az, ami nem halasztható. Vannak halogatók és hirtelenek köztünk. De a Lélek irányt mutat, ha nyitott emberi kapcsolatokra vágyunk.

És múlik azon is, hogy maga a kapcsolat milyen minőségű. Mire késztet minket. Elhallgatásra vagy őszinteségre. Kitárulkozásra vagy óvatosságra. Építő vagy romboló hatású kapcsolatról van-e szó.

Fontos kérdése a témánknak, hogy a különböző nemzedékek képesek-e őszinteségre, nyitottságra, bizalomra egymás iránt?

A generációs különbségek lehetetlenné teszik-e hogy fiatal és idős megértse egymást?

Fontos a nyitottság: hogy kölcsönösen érdekelje a fiatalt és időset, hogy mi fontos a másiknak, mi bántja, miért bántják. Ha ezekre figyelünk, akkor tudunk egymásnak adni, együtt fejlődünk, mert a kortárs kapcsolatainkban soha nem kapjuk meg azt a fajta kapcsolódást, megosztást, amit a más nemzedékbelivel.

Zsoltárok 78: 2-4

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.

Tehát olyan tapasztalatokhoz jutunk egy őszinte, bizalomteli kapcsolatban, amelyet másképp soha nem kaphatunk meg. Az együttérzésünk ezáltal, csak fokozódhat, növekedhet míg e nélkül tudomásunk sem lenne arról, hogy ilyen létezik.

A negyedik forrása Jézussal való kapcsolatunk

A Római levél 15: 1-3 verse ezt írja:

Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

Mitől erős az egyikünk, és erőtelen a másikunk?

Az egyik erős a terhek, a bántások hordozása terén éss tudja vigasztalni a másikat, mert átélt hasonlót. Nem bántódik meg folyton, nem sértődik meg, hanem tud igével vigasztalni.

Mi bánt bennünket az egyes élethelyzetekben? Az igazság bánt vagy az igazságtalanság?

Milyen jó ezt elmondani valakinek. Milyen jó ebben együttérzést tapasztalni. Milyen jó vigasztalni és vigaszt kapni…

Jézus milyen helyzetekben érez együtt velünk?

A tanításai a boldogságról szólnak. A gyógyításai a megmentésről.

A vihar lecsendesítése a megoldásokról, a biztonságról…

Máté 11: 28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

A küzdelmes napok című fejezetből emelek ki 6 mondatot, mely arról szól, hogy Jézus miképp tudott együttérző lenni:

1.„Jézus látta, hogy lélektelen istentiszteletükben nem találnak békét. Nem tudták, hogy lelki szabadságot akkor nyerhetnek, ha igazságban szolgálják Istent.”

Tehát meglátta és felismerte valódi helyzetüket.

2.„Jézus szelíden, alázatosan próbált örömöt szerezni mindenkinek, akivel kapcsolatba került. „

Az igazi együttérzésben nincsen személyválogatás.

3.„Krisztus nem zárkózott el az emberektől, és ez különösen sértette a farizeusokat, mivel ebben a tekintetben is elkülönült merev szabályaiktól.”

Más volt: nem elkülönülés volt a célja másoktól a vallással sem, hanem együtt élt az emberekkel a problémáikban. Se gőg, se rang nem különítette el másoktól.

 4.” Az emberekkel való érintkezései során nem kérdezte: Mit hiszel? Milyen vallású vagy? Segítő hatalmát mindenkivel gyakorolta, akinek szüksége volt rá. „

Nem zárkózott el az emberektől, se kötelék, se gondolkodás nem hátráltatta munkálkodását.

5.” Jézus azért munkálkodott, hogy minden szenvedésen könnyítsen, amit csak észrevesz. Kevés pénze volt, amit adni tudott, de gyakran még az élelmet is megtagadta magától, hogy azokon segítsen, akik még nagyobb szükségben voltak, mint Ő.”

Mások szenvedése megoldások keresésére ösztönözte, lemondásra késztette.

6.„Voltak, akik keresték társaságát, mert békét éreztek jelenlétében, de sokan elkerülték, mert szeplőtlen élete megfeddte őket.”

Együttérzését sokan értékelték, de sokan el is utasították.

Átgondolva a Biblia szempontjait erről a témáról, feltehetjük önmagunknak a kérdést: vajon mi együtt érző emberek vagyunk-e? És kapunk-e együttérzést másoktól? Ha bizalommal tekintünk az ígéretekre, akkor fejlődhet ezen a téren is a jellemünk. Használhat Isten bennünket arra, hogy másoknak segítsünk, és ezáltal segíthet rajtunk is. A nyomorúságban értelmet találhatunk, a gyengeségeink közepette erőt. Megérthetjük a pillanat nagyszerűségét és az emberlét célját a szolgálatban. Mert ez történik akkor, ha valahol együttérzés támad. És megismerjük eközben Istent: mert Ő együtt érez velünk.