Eredics Éva: Ki a jellemes ember?

Ki a jellemes ember?

 

1. A téma fontossága

Korunkra jellemző, hogy rendkívüli teljesítmények születnek, rendkívül népszerűek és sikeresek lehetnek az emberek. De vannak-e rendkívüli jellemek ?

Szakmám révén fontos kérdés számomra: oktatás vagy nevelés legyen az iskolában. Ma a közoktatási helyett, köznevelési törvényről beszél a jelenlegi állam. És a keresztény szemléletű nevelést kezdi mind inkább elsőbbségbe részesíti.

Hatalmas a tananyag, ami nehezíti a mély gondolkodást. Hol itt az ellentmondás?

Az embernevelés fő célja ugyanis a helyes jellem kialakítása, melynek útja a helyes gondolkodni tudással kezdődik.

Az az ellentmondás is foglalkoztat, hogy a kiváló tudósok, művészek, szakemberek a történelemben mikor ártottak az emberiségnek a tudásukkal,  tehetségükkel,  kutatómunkájukkal mert nem a jó cél érdekében használták az eredményeiket. S mikor és miképpen vált egy-egy eredmény, életmű az emberek javára…? És min múlik ez?

 És  tulajdonképpen ezzel a kérdéssel  - a jellem kérdésével- foglalkoztunk az elmúlt héten, amikor Luther Márton életútját tanulmányoztuk közösen. Egy ember, aki többszáz évvel ezelőtt egyedül átírta az európai egyháztörténelmet…Utánajárt az igazságnak, meggyőződött róla, kiállt a nyilvánosság elé érte, és állhatatosan kitartott mellette, és nem befolyásolták a következmények…

 Igen. Fontos kérdés, hogy mikor jellemes ill. jellemtelen valaki? És mi, ismerünk-e jellemes embereket ?

Mikor jellemes egy mesterember? Ha azt ígéri, hogy másnap felhív. És sosem hív fel? Vagy ha azt mondja: hozom ezt vagy azt a dolgot. És hónapokig nem hozza.

És egy tanár? Ha sok verseny eredménye van, kiváló osztálya, sikeres órái. Ugyanakkora a tekintélytisztelet fontosabb neki, mint a gyerekek problémái. A tananyag mindenáron való elsajátítása fontosabb neki, mint a gondolkodtatás és a segítségnyújtás?

De úgy gondolom, nem csak nekem fontos a jellemesség kérdése.

A  Bibliában is azt olvashatjuk amikor a királyi menyegzőn megjelent embertől megkérdezi a király a Máté 22:12-ben: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?

A menyegzői ruha a tiszta jellem jelképe, amely a jóért való állhatatos küzdelmünk gyakorlati eredménye. Erről beszél Pál apostol a Filippi 1:9-11-ben:

 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben;  hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz, és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;  hogy beteljetek az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.

Istenre dicsőséget hoz az igaz jellem, amely az igazság gyümölcseit termi.

2. Jézus számára fontos volt-e a jellem kérdése?

 Az biztos, hogy Jézus számára nem volt fontos a kórus repertoárja, az alapszabály mikéntje, az adakozás eredményessége, a gyülekezetek száma . Ezekről nem adott parancsolatot, irányelveket az apostoloknak.

Ami fontos volt neki: Milyenek legyenek a követői, a tanítványai, az övéi? Jézusnak a jellemünk volt fontos.

Első tanítványainak is, hisz így ír János apostol második levele 4. versében: Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogy az Atya parancsolta nekünk.

Igazságban jártak  minden élethelyzetben, a barátságban, veszélyben és sikerben.

És János harmadik levele 3-4. versében:

Nagyon örültem, amikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te az igazságban jársz. Nincs annál nagyobb örömöm, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.

A te igazságodról beszélt- és nem egy teológiai elméletről vagy írásról. Vagyis gyakorlati igazságban járásról.

3. Nagy kérdéseink még:

 Vajon mi jellemesek vagy jellemtelenek vagyunk-e?

Jellemtelen világban élünk. Miért más az értékrendje a világnak, mint a miénk?

Mi az érték számunkra?

Az ember életének ritka pillanata az, amikor rádöbben:

Egyedüli legnagyobb értékünk: a jellemünk. Visszük magunkkal mindenhova: családba, munkahelyre, házasságba, gyereknevelésünkbe.

Mindent megszerezhetünk és mindent elveszíthetünk egycsapásra. A jellemünk azonban fokozatosan alakul ki, nem egy pillanat műve, ugyanakkor a jellemtelenné válás is egy folyamat…

Jellemet nem kölcsönözhetünk bibliai hősöktől, családtagoktól, lelkészektől, világi példaképektől. Segít a példájuk, állásfoglalásra késztet, kitartásra hív, formál. Azonban a sajátunkat magunk alakítjuk. Olyanná ahogy gondolkodunk, amilyen döntéseket hozunk, ahogy cselekszünk.

Hogyan dönthetjük el, hogy ki a jellemes ember?

Ha próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, nézzük meg, hogy miként viselkedik, ha hatalmat kap. Ha hatalmat gyakorolhat másokon…

Ebben a helyzetben látjuk meg, hogy igazán hogyan viszonyul és hogy bánik az ügyetlennel, az elesettel, a nehézkessel, az „utolsókkal”, a „legkisebbekkel”.

József Egyiptom 2. embere volt, amikor testvérei elé járultak. Hány év telt el azóta, hogy elkövették ellene és apjuk ellen az árulást? És itt voltak kiszolgáltatva neki. Úgy, hogy átment sötét időszakokon, megpróbáltatásokon a családjától és hazájától távol.  Most van hatalma és pénze. És itt megmutatkozott a jelleme. Az a jellem, amelyet hosszú éveken keresztül épített Istennel együttműködve. Megbocsátás, szeretet, másokért való munkálkodás jellemezte a viszonyulását a testvéreihez ebben a kiélezett helyzetben. Hatalmi pozícióban volt: és helyesen használta azt mások javára.

Semmelweis Ignác története

Amikor a Biblia a következőt mondja: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik. Hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.”(Mt.10:28).

Mit jelent hatalmaskodni másokon? A lelkeken? Istent rosszul, eltorzulva képviselni, s erkölcsileg zsarolni másokat?

És milyen az, ha emberek dönthetnek emberek sorsáról, szolgálatáról egy közösségben, s mindezt Isten nevében teszik?  Ebben az úgymond hatalmi helyzetben is a jellem mutatkozik meg? Igen.

Tényleg adjunk hatalmat valakinek, s meglátszik, milyen a jelleme.

A pénzzel ugyanez a helyzet.

 Semmelweis Ignác története

4. Miért fontos megfogalmaznunk, hogy mi a jellem?

Azért, mert tudni szeretnénk mindannyian, hogy miben van az az erő, amely segít álmainkat, céljainkat megvalósítani. Ami segít kiállnunk a meggyőződésünk mellett.

Mindenkiben ott a vágy, hogy szeretne jó lenni!

Szeretné jobbá tenni a világot.

Ádám óta ott az emberben, hogy visszanyerje istenképűségét. Sátán kísértése is erre épült: „olyanok lesztek, mint az Isten”.

Jelenések könyve 19:7-8 verse szerint: Örüljünk és örvendezzünk és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, fölkészült menyasszonya és megadatott neki, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó gyolcsba. A fehér gyolcs a szentek igaz cselekedetei.

Az emberi történelem kezdetén és végén is kulcskérdés  tehát, hogy  mit értünk jellemen.

Ellen G. White: Gyermeknevelés című könyvének A jellem fontossága című részben ezt írja: Az igaz jellem: a lélek jósága. A szellemi képességek és zsenialitás nem a jellem tulajdonságai, mert ezekkel sokszor olyanok is rendelkeznek, akiknek a jelleme éppen ellentéte a jónak. A  jó hírnév  sem  jellemtulajdonság.  A  valódi  jellemtulajdonság  a  lélek  jósága,  ami  a cselekedetekben és az életvitelben nyilvánul meg. (Youth's Instructor, 1886. nov. 3.) Az  igaz  jellem  többet  ér  az  aranynál  és  ezüstnél.  Nem  befolyásolja kétségbeesés  vagy  elégedetlenség,  és  azon  a  napon,  amikor  a  földi  javak elsöpörtetnek,  nagy  hasznot  hoz  majd.  A  becsületesség,  határozottság  és állhatatosság  olyan  tulajdonságok,  amelyeket  mindenkinek  komolyan  kell  ápolnia, mert  tulajdonosát  ellenállhatatlan  erővel  ruházza  fel, s  hatalmat  ad  neki  a  jót cselekedni,  a  gonoszt  legyőzni  és  a  szerencsétlenségeket,  csapásokat  elviselni. (Tanácsok szülőknek..., 225-226.

Vankó Zsuzsa Istenképek és az „élő Isten” című könyvében ezt írja az 59.oldalon:

„A személyiség kétségtelenül létező valóság, de rendkívül nehéz precízen meghatározni. Csaknem vele azonos fogalom a jellem, amely az egyes ember jellegzetes lelki tulajdonságainak az összeségét jelöli. Az ember egyedi személyiségét vagy jellemét több tényező alakítja: a születéskor magával hozott genetikai hajlamok, továbbá a szülői nevelés és a környezeti hatások, de legfőképpen az egyén személyes, szabad választásai.”

Bálint Ibolya az előadásában az alábbiakban fogalmazza meg a jellemet:

A jellem az a képesség, hogy egy döntést akkor is megvalósítunk, amikor az emelkedett hangulat-amelyben a döntést meghoztuk- már nincs. Jellem az, ami vagy, amikor senki nem lát, ami mozgat, ami meghatároz a nehéz helyzetben. Amilyen vagy sikerben és kudarcban.

Reisinger János- Soós Attila A szabadság törvénye című könyvében így írnak a jellemről a 18. oldalon:

„ A Biblia szerint Istenben nem is örökkévalósága, mindentudása, mindenhatósága, hanem jelleme a legcsodálatosabb, mely az igazság és a szeretet egyidejű, egyszerre való megnyilatkozásáról ismerhető fel. Amikor Isten igazságos, ezt nem szeretet nélkül teszi, ahogy, mi, emberek oly gyakran. Amikor pedig szeretet, szeretete nem nélkülözi az igazságot.

Jézus ezt kívánta kézzelfoghatóvá tenni földi küldetésében. Ezért mondták róla apostolai:„És az Ige testté lett, és lakozott közöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn1: 14) Az idős János apostol minduntalan erre a személyiségjegyre utalt: „És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség,”(1Jn 1:5)

Világosság jellemezte Jézus életét, jellemét, és mi Isten képére teremtettünk. Jézus  kézzelfoghatóvá tette számunkra földi életében, hogyan nyerhetjük vissza istenképűségünket.

De nem egy csapásra  fejlődik a jellemünk, hanem nap, mint nap. Erre példa számunkra Dániel története. Az alábbit olvashatjuk erről:

„Dániel élete a megszentelt jellem ihletett példája. Mindenkinek, de különösen a fiataloknak nagy tanítás ez. Az Isten követelményei iránti szigorú engedelmesség jótékony  hatással  van  a  test  és  az  értelem  egészségére.  (A  keresztény  nevelés alapjai)Dánielt  már  gyermekkorában  megtanították  szülei  a  szigorú  mértékletesség szokására.  Megtanulta,  hogy  mindenben  alkalmazkodnia  kell  a  természet törvényeihez; hogy az evés és ivás közvetlen hatással van testi, szellemi és erkölcsi képességeire,  s  hogy  mindezekért  felelősséggel  tartozik  Istennek.  Mivel  Istentől kapott ajándéknak tartotta minden képességét, ezért soha, semmilyen körülmények között nem rombolta, csökkentette azokat. E tanítás eredményeként Isten törvényét felmagasztalta  elméjében,  s  tisztelte  szívében.  Fogsága  kezdetén,  fiatal éveiben Dániel  olyan  próbán  ment  keresztül,  ami  megismertette  vele  az  udvarias finomkodást,  képmutatást,  a  pogányságot.  E különös iskola mégis józan életre, szorgalomra és  hűségre  nevelte  őt!  Romlatlanul élt a körülötte  lévő  gonosz légkörben. Dániel és társai nagy hasznát vették ugyan a fiatalkori helyes nevelésnek, de ezek az előnyök önmagukban még nem tették volna őket olyan emberré, amilyenné váltak. Eljött az idő, amikor önmagukért kellett cselekedniük - amikor jövőjük saját lépésüktől függött.  Ekkor úgy döntöttek, hogy hűségesek maradnak a gyermekkorukban kapott tanításhoz. Az Isten félelme, amely a bölcsesség kezdete, volt az ő nagyságuk alapja. Az Ő Lelke erősített meg minden igaz célt, minden nemes elhatározást. „(Ellen G. White132. sz. kézirat, 1901.)

Dániel élettörténete és helytállása az idegen királyi udvarban szemlélteti számunkra, hogy a jellem fejlődése lépésről lépére történik, döntések sorozata és a döntésekhez való ragaszkodás jelenléte is az életünkben.

Ha megnézzük, hogy a jellemfejlődésnek kedvez-e a szabad közélet, akkor azt mondhatjuk, hogy a nagy többség esetén voltak és vannak olyan szabadságot korlátozó körülmények, helyzetek, amelyek nem erősítik, hanem gyengítik a jó utáni vágyat, a szabadságot a jó és rossz közti különbségtételre. Mégis, van mindig egy-egy ember vagy egy-egy kis kör, csoport, akinek az ilyen közegben még inkább erősödik a jó melletti döntési képessége, a küzdelme a jóért, a ragaszkodása az ezen úton való maradásra.

Erre a legszebb példákat a Bibliában találjuk, főleg az apostolok történetében, például az Apostolok cselekedete 4. fejezetében, mely Péter és János Jézusról való tanításait akarják betiltani a vallási vezetők, mert féltik a vallási előjogaikat, de az apostolok akkor sem tesznek mást, mint addig. Ugyanazt szólják, mint addig, nagy erővel, bátran tesznek bizonyságot Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Megerősödtek, jellemükben, meggyőződésükben, Isten szeretetében.

József Attila, ateista költő a gondolat szabadságához való ragaszkodását fogalmazza meg a Levegőt című versében. Ezzel, hogy elmondja saját álláspontját, másokat is állásfoglalásra késztet.

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

„Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték-adat”. A jó utáni vágy, a jóra törekvés képessége,- kitartani a jó mellett akkor is, ha a közéletben nincs is szabad gondolatközlés és cselekvés. Ez a jellemfejlődés útja. Ma is egyre nehezebb lesz e tekintetben az életünk, üzenethirdetésünk.

Sztehlo Gábor története…

Zárásképpen:

Megkérdezem tőletek, hogy saját életetekben, környezetetekben vannak-e olyan emberek, akik példaképeitek lehetnek, ha a jellemükre tekintetek? Akik a munkájukban, kapcsolataikban kitartóan küzdenek. Igazságban járnak. Növekednek a jó és a rossz közötti különbségtételben. Világosságban vannak. Visszanyerik istenképűségüket. És ezzel másokat is segítenek a jellemépülésben. A szeretet és igazság egyidejű jelenléte jellemzi az életüket az elvekben, az életvitelükben és a kapcsolataikban. Becsületesek, határozottak és állhatatosak a jóban. Hálásak lehetünk, ha ismerünk ilyen jellemes embereket.

És ne felejtsük el: Istennek a jellemünk a legfontosabb.  Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?

Lehetnek életünk során rendkívüli teljesítményeink, lehetünk népszerűek és sikeresek. De Isten ügyének és a világnak rendkívüli jellemekre van szüksége. És Isten megad nekünk ehhez minden lehetőséget, hogy ez velünk is így lehessen…

Vele és általa tudunk részesülni az igazság gyümölcseiből az életünkben, és gyümölcstermő életünk lehet.

Legyünk jellemes emberekké. Ámen.